Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spontán emberi öngyulladás

01_tuz.jpg A spontán emberi öngyulladás egy megmagyarázatlan állítólagos jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad. Az öngyulladáseredményezhet pusztán hólyagos bőrt vagy égési sebeket, de szélsőséges esetben a teljes test hirtelen lángba borulását is. Az utóbbi a leggyakrabban felismert esete a spontán öngyulladásnak. Rengeteg a találgatás és vita a jelenséggel kapcsolatban. Tudományos tényként nem sikerült ugyan bizonyítani, de sok elmélet megpróbálta megmagyarázni a létezését. Bár matematikailag kimutatható, hogy az emberi test elegendő energiát tárol zsír és egyéb szövetek formájában, amit elégethet, az emberi test rendes körülmények között nem képes saját lángot előállítani.

Az első regisztrált eset 1731. április 4-ére tehető, Olaszországban.

Minden évben olyan sok megmagyarázhatatlan eredetű tűzesetről hallunk, hogy az már elegendő alapot biztosít további tudományos vizsgálatoknak. Hajmeresztő elméletek születnek a jelenség magyarázatára 

spontan-emberi-ongyulladas-1-uj-vilagtudat.jpg1938. július. Mrs. Mary Carpenter egy hajókiránduláson töltötte szabadságát az angliai Norfolk Boards közelében, mikor váratlanul lángolni kezdett. A tűz egész testét elemésztette, csak egy kupac hamut hagyva a testéből. Ezek a példák egy több mint száz esetet taglaló listáról származnak. Mindegyikben közös vonás hogy a tüzeknek nincs magyarázatuk. Sokszor úgy tűnik, mintha a tűz a testben keletkezne, talán a mellkasban, a hasban, vagy az izmok belsejében. A lángok gyakran kékek, vagy más, szokatlan színűek. A test bizonyos részei gyakran a tűz által érintetlenek maradnak ugyanúgy, ahogy bizonyos bútorok és ruhák is az égő test körül, kivéve persze azokat a berendezési tárgyakat, amelyeken az illető ült, vagy feküdt. Néha még az ágy is érintetlen maradt! A megégett test annyira károsodik, hogy gyakran csak hamu marad belőle. Még a legvastagabb csontok is teljesen elhamvadnak. A tűz általában úgy tör ki, hogy az áldozat látszólag nem érez fájdalmat, vagy legalábbis nem adja jelét. Egy 1905-ös lincolnshire-i eset egy asszonyról szól, akinek a vállain söprögetés közben jelentek meg a lángnyelvek. Csak a gyors beavatkozás mentette meg az életét. A jelenés egy másik általános velejárója a visszataszító, zsíros massza, ami általában a helyszínek falára is lerakódik. Ez az anyag származhat az égő testből is.

Magyarázatok:

  • A SEÖ hagyományos, vallásos magyarázata az, hogy ezek a tüzek a bűnösök, fanatikusok, vagy más, Isten elleni vétséget elkövető emberek megbüntetését szolgálják. Az égből lecsapó villám is egyike ezeknek a megtorlásoknak. A vétkeseket felemésztő híres „tűzoszlop” is felfogható ebből a szemszögből. A hirtelen fellobbanó tüzeket évszázadokon keresztül boszorkányok, vagy démonok művének tulajdonították.
  • A törvényszéki esetnaplók és a SEÖ-ről szóló tanulmányok leggyakrabban egy gyilkossági ügy elkendőzését látják ezekben a jelenségekben. Az áldozatot szerintük azért égetik el, hogy eltüntessék a gyilkosság vagy lopás bizonyítékát.

    Az elméletnek ellentmondanak az égési maradványok.

  • A faggyú-elmélet (kanóc effektus)

    E feltevés David Gee, angol professzor nevéhez fűződik. Ezt az elnevezést először 1989 áprilisában használta a BBC egyik adásában, amely a spontán emberi öngyulladásról szólt. Elmélete szerint az emberen égő ruhák elpárologtatják a szervezetben lévő vizet (az emberi test 70%-a víz), és az így visszamaradó faggyúhoz hasonló, zsíros anyag tovább táplálja tüzet és a textília, (mint gyertyában a kanóc) segítségével éghet el a test jelentős része. Ezt az elméletet sikeresen tesztelték, az élő szövetet takaróba csavart disznó teste szolgáltatta. Ezek szerint véletlen keletkezett tűz, vagy gyilkosság során az elkövetőnek a nyomok eltüntetése céljából gyújtott tűz a test jelentős részét képes elégetni, mint a kísérlet is mutatta, a környezetben okozott nagyobb károkozás nélkül. Az eredeti feltételezések szerint csontok ilyen hatás következtében nem semmisülhetnek meg. Krematóriumoktól szerzett ismereteink szerint ahhoz, hogy az emberi csontok elégjenek, különösen magas hőmérsékletre van szükség. Ekkora hő pedig nem keletkezhet egy parázsló tetemen. A kísérlet során azonban az öt órán át folyamatosan égő tűz a csontokat is megsemmisítette. Az elmélet megmagyarázhatja azon esetek egy részet, melyekben megégett, részben megsemmisült holttestet találtak. Az olyan megfigyelések azonban továbbra is magyarázatra várnak, ahol szemtanúk szerint rendkívül gyors égés történt.

  • A XX. század elejéig nagyon népszerű volt az az elmélet, mely szerint a SEÖ áldozatai idült alkoholisták voltak. Azt gondolták, hogy a testükben valamilyen háztartási tűztől (gyertyától, vagy gyufától) meggyulladt a nagy mennyiségű alkohol. Ennek a feltételezésnek a gyenge pontját a gyerekek és azok az emberek képezik, akik sosem ittak.
  • Erős huzat

    Ez kapcsolatban áll a faggyú-teóriával. Eszerint a meggyulladó személyben a kéményből, vagy nyílászárókon beáramló huzat erősíti fel a test égését, ezért lesz olyan pusztító erejű, hogy még a csontokat is elhamvasztja. Ezt az elméletet az olyan esetek döntik meg, mint például a „Bert Jones” ügy, ahol a jelenség zárt, szigetelt szobában történt.

  • Az emberi üzemanyagcella elmélete

    John Heymer, egykori angol tűzoltó nevéhez fűződik, aki lehetségesnek tartotta, hogy a testben egy eddig ismeretlen kémiai reakció jön létre, amely a szervezetben található vizet szétbontja oxigénre és hidrogénre. Ha a hidrogén lángra kap, gyorsan elemészti az oxigént és így egy láncreakciót hoz létre, ahogy sejtről sejtre továbbterjed. Mindez pedig olyan gyorsan történik, hogy az égő test környezete nem sérül meg.

    Az ismeretlen kémiai reakció leírása hiányzik

  • A szervezet kémiája.Ian Sanderson, a Fortean Times újságírója szerint lehetséges, hogy a magány oly módon hat egyes emberekre, hogy azok testében, az izmokon belül egy bizonyos, nitroglicerinhez hasonló anyag halmozódik fel. Mi történne, ha ez az anyag lángra kap? Dr Joyce Nelson elmondása szerint egyes állatok a gyomrukban felgyülemlett nagy mennyiségű metán miatt kérődznek. Gyakran előfordul, hogy a gáz kijuttatásának egyetlen módja az marad, hogy metszést ejtenek az állat nyakán. Az emberrel is megtörténik, hogy a gyomorgázok nyomást gyakorolnak a belekben felhalmozódott metánra, ami szellentés formájában távozik a testből. Az elmélet szerint ez a gáz a testben gyullad meg.
  • Psziché hő elmélet

    A keleti tanítások szerint élő jógik képesek rá, hogy uralják testük hőmechanizmusait. Képesek órákon át ülni a hóban mindenféle védőruha nélkül. Sőt, képesek annyi hőt termelni, hogy megolvasztják maguk alatt a havat. Elképzelhető, hogy a SEÖ oka is abban keresendő, hogy a test hőszabályozó központjában valami tönkremegy.

  • Elektromagnetizmus

    Szárnyra kapott néhány olyan elméleti is, mely szerint az öngyulladást valamilyen elektromágneses, vagy mikrohullámú sugázás okozza. Lehetséges, hogy az elektromos mezőknek közük van ezekhez az esetekhez? 1975-ben Livingston Gearhart kutató összefüggést talált a Föld geomágneses sugárzás változása és a spontán emberi öngyulladások között.
  • A matematikai magyarázat

    Az R.I.I.K.O. Journal 1994-es számában dr. A. M. Davie kifejti, hogy szerinte a SEÖ kapcsolatban áll a geofizikai hatásokkal. Katonai térképek alapján tanulmányozta Skóciában az elmúlt évtizedek során bekövetkezett tüzek helyszíneit. Elmélete szerint létezik egy képlet, amellyel a spontán emberi öngyulladások helyszíneit akár előre is lehetne jelezni. Azt állítja, hogy ezzel a technikával más gyúlékony helyek (raktárak, gyárak, farmok) spontán gyulladásait is meg lehet jósolni. Egy 1990-es újságcikk tovább bonyolítja a rejtélyt. Egy négyéves kínai kisfiú teste több helyen is égni kezdett. Nagymamája először arra lett figyelmes, hogy füstöl a nadrágja, majd egy nagy folt égett át a kisfiú több réteg ruháján. Ötven perccel azután, hogy beértek a kórházba, a gyerek újra füstölni kezdett. A következő két órában a gyerek négyszer lobbant lángra minden külső ok nélkül. Az újságban megszólaltatott orvosok szerint a fiú teste olyan volt, mintha erős elektromos áram haladt volna át rajta.

  • Nukleáris hasadás elmélet

    A testet összetartó életerő néha „meghibásodhat”, és ezáltal elkezdhet hőt termelni, mint egy atomerőmű, amely a maghasadásból nyeri energiáját. Lehetséges volna, hogy a testben is egy ilyen, persze kisebb mértékű reakció játszódik le az öngyulladáskor?

  • Dimenziós defekt

    Az elmélet lehetségesnek tartja, hogy más térdimenziók érintkezésbe lépnek a mienkkel. Ennek az egymásba csúszásnak a következménye lehet akár nagy mértékű hő átadása. Ha pedig ez az érintkezés véletlenül egy személyen belül jön létre, az illető valószínűleg azonnal elég. Ez az elmélet arra is magyarázatot ad, hogy miért nem ég meg semmi az áldozat közelében.

spontan_eges_3.jpgMary Reesert 1951. július 2-án reggel felkereste főbérlője, Pansy Carpenter, hogy egy üzenetet adjon át. A ház ajtajánál meglepődve tapasztalta, hogy a kilincs szokatlanul meleg. Amikor benyitott, borzalmas látvány fogadta: Mary Reeser hamuvá égett maradványai a szobában. Csak a gerince és a bal lába maradt épségben, utóbbin még a papucs is rajta volt. A székkel együtt, amin ült, porrá égett.

A kiérkező rendőrök később egy tojásdad alakú tárgyat is találtak a hamuban, amelyről megállapították, hogy Mary feje lehetett, mely megmagyarázhatatlan módon összezsugorodott a tűzben. A nyomozók, majd a kivizsgálásba bekapcsolódó FBI sem talált magyarázatot az esetre. Az ügyet ugyanis bonyolította, hogy semmilyen nyom nem volt, amelyből a tűz okára következtethettek volna. Ráadásul az égésnek igen hevesnek kellett lennie ahhoz, hogy porrá hamvasszon egy embert, ám egy akkora tűz elvileg magát a házat is lángba borította volna. Csakhogy semmi más nem sérült meg: egy-két, Mary székének közelében lévő műanyag tárgy kissé deformálódott, de sem a textilek, sem más bútor nem kapott lángra.

Visszataszító, zsíros anyag a falakon

28672.jpgA később Hamuasszonyként elhíresült Mary Reeser esete nem egyedülálló. Az 1700-as években jegyezték fel az első, spontán emberi öngyulladást, azóta pedig több száz ilyen halálesettel volt már dolguk a hatóságoknak. Hogy nem gyújtogatásról, hanem valóban valamiféle önégésről van szó, azt öt jellemző vonás mutatja:

- spontán emberi öngyulladás esetén nem találni okot a tűzre, a test magától gyullad meg és magától ég,
- a lángok alig terjednek túl a testen, előfordul, hogy a szék, amin az áldozat ült, vagy az ágy, amin feküdt, sértetlen marad,
- az áldozat törzse hamuvá ég, csak a végtag marad ép (amennyiben halállal végződik az önégés, számos esetben ugyanis időben észrevették az öngyulladást, és az áldozat égési sérülésekkel ugyan, de megúszta),
- az égés olyan hevesen zajlik, hogy az áldozat magától képtelen elmenekülni,
- zsíros, visszataszító massza marad vissza a falon vagy az áldozat környezetében.

A Discovery Channel a témával foglalkozó riportjában felkeresett egy modern krematóriumot, hogy többet megtudjon az emberi test égésének jellemzőiről. A filmből kiderült: ahhoz, hogy két óra alatt elhamvadjon a test (mely viszonylag rövid időnek számít a hamvasztásnál), közel 1000 °C-os hőmérsékleten történő égetés szükséges. Ez a tény azért is érdekes, mert a menekülésre két óra elegendő lenne, csakhogy a spontán öngyulladás ennél jóval rövidebb idő alatt zajlik - egy esetben mindössze 21 perc alatt végbement -, ráadásul egy ekkora tűz nem keletkezhet csak úgy magától, és ha mégis, nem hagyná sértetlenül a szoba más részeit.
 

21 perc alatt végzett vele a tűz

Helen Conway esete is kiemelkedő, hiszen mindössze 21 perc alatt égett porrá a teste - mialatt unokája kiszaladt a boltba. Az idős asszony maradványaira 1964. november 8-án talált rá Robert Meslin tűzoltó a nő pennsylvaniai otthonában: a nő két lába combtól lefelé teljesen ép maradt, de a törzse a karokkal és a karjaival együtt eltűnt. Bár az asszony erős dohányos volt, a tűzoltó és kollégái a helyszínen tapasztaltak alapján képtelenségnek tartották, hogy egy égő cigaretta okozhatott olyan mértékű tüzet, melyben Helen Conway percek alatt a székében ülve zsíros hamuvá égett.

Kifordított gyertyaként égő áldozatok

Annak ellenére, hogy a spontán emberi önégés mint halálok tűzoltók és rendőrök tucatjait ejtette már zavarba, tudományos tényként egyelőre nem bizonyították a létezését. Elméletek azonban születtek a témában, és közöttük van olyan, amelyik igazolni látszik ezt a felettébb különös jelenséget. A legelfogadhatóbb magyarázat az úgynevezett kanóc-effektus: e szerint a felöltözött ember tulajdonképpen olyan, mint egy kifordított gyertya. A kanóc maga a ruházat, a viasz pedig a testben lévő zsírszövet. Egyetlen szikra is elég ahhoz, hogy a kanóc, vagyis a ruha meggyulladjon, és lyukat égessen a bőrbe, amely által a zsírszövet meggyullad, és a test égni kezd. Ha nincs segítség, az áldozatnak nemcsak a zsírszövetei, hanem az izmai és a csontjai is hamuvá éghetnek.

Egy, a BBC által 1998-ban bemutatott kísérlet is próbálta igazolni a kanóc-elméletet. Egy disznó tetemét használták fel hozzá, amellyel ugyan sikerült a gyertyáéhoz hasonló égést elérni, de csak azáltal, hogy direkt módon gyújtották meg a tetem körüli ruházatot. (Ráadásul közel 10 órába telt, mire hamuvá égett a tetem.) A spontán önégéseknél soha nem találtak egyértelmű okot, ami kiválthatta a tüzet. A kísérlet tehát nem adott egyértelmű magyarázatot a különös jelenségre. Michael Green patológus professzor és kollégái azonban egyetértenek abban, hogy - figyelembe véve azt, ahogyan a testek elporladnak - a kanóc-effektus idáig az egyetlen, tudományosan is elfogadhatónak tűnő elmélet arra, hogy hogyan is képes egy hús-vér ember minden előjel nélkül porrá válni. Még annak ellenére is, hogy az emberi test nagy részben vízből áll, és csupán a zsírszövet és a szervezetben lévő metán éghető anyag benne.

Az első feljegyzett eset

Az első történet Bona Sforza milánói születésű, olasz hercegnő uralkodásának idején esett meg (később lengyel királyné). A történet szerint valamikor 1468 és 1503 között, egy Polonus Vorstius nevű lovag, miután elfogyasztott két merőkanál erős bort, tüzet hányt, majd testét felemésztették a lángok.

Esetek:

ongyulladas.jpg1951. július 2.-án, a floridai St. Petersburgben a 67 éves Mary Reeserrel végzett a tűz, csak a mája, lába és a koponyája egy darabja maradt meg.

1964. november 8.-án, a pennsylvaniai Upper Darby-ban az 51 éves Helen Conway kapott lángra.

Ugyancsak Pennsylvaniában, a 92 éves dr. John Irving Bentley-t hasonló körülmények között találták meg 1966. december 5.-én; csak az egyik lába maradt meg.

1986. március 26-án este New York állam északi részén egy felettébb érdekes tűzesethez riasztották a látvány még egy rutinos szakember számára is mélyen felkavarónak bizonyult. Robert Corby tűzoltó parancsnok az elsők között érkezett a helyszínre, és a látvány sokkolta. Az áldozat (George Mott nyugalmazott tűzoltó) közel 80 kilós testéből mindössze 1,5 kilónyi csont és hamu maradt az ágyában, mindeközben a háza le sem égett a tűzben.

1987. december 27-én, az angliai Folkestone városában, a Canterbury Road 78 szám alatt egy Barry Sudan nevű úriember kapott lángra a konyhájában. A helyszínelőket megdöbbentette az eset. Barry testéből mindössze a lába és pár elszenesedett csont maradt meg, miközben a konyhának semmi baja nem lett, mi több, közvetlenül a holttest mellett lévő műanyag szemetes lapát sem olvadt meg.

Igen ritkán de előfordul, hogy szemtanúk előtt lobban lángra az áldozat, és túléli az égést.

1985-ben, az észak-angliai Jacqueline Fitzsimons két iskolai óra közötti szünetben lobbant lángra, több iskolatársa szeme láttára. Jacqueline nem sokkal az eset után meghalt, igaz vérmérgezésben.

1990-ben Kínában, az ötéves Tong Tangjiang kapott lángra. Miután a szülei eloltották a keletkezett lángokat, bevitték a legközelebbi kórházba, ahol aztán többször is füstölni kezdett.

Adele Waldack, Belgiumban, 2002 újév napján sétát tartott a családjával a tengerparton. Majd a hazafelé vezető úton, az autóban ülve egyszer csak lángok csaptak fel a combjáról. Sikerült eloltani a lángokat, de másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a combján és a tenyerén.

Ez csak néhány eset, a közel 140 dokumentált közül. Ezek nagy része megoldatlan rejtély, és nagy valószínűséggel az is marad, tekintve, hogy némelyik több száz éve történt, vagy hiányosak a dokumentációk.

Polonus Vorstius története
957_1.jpgAz első történetet Larry Arnold az Ablaze!: The Mysterious Fires of Spontaneous Human Combustion (magyarul Lángokban) című könyv szerzője említi, méghozzá hivatkozással egy 1654-es Historiarum Anatomicarum Rariorum könyvre, amelyet Thomas H. Bartholin írt. Azonban némi utánajárással kiderült, hogy Bartholin nem említi a szó szerint Bona Sforza hercegnő nevét. Ugyanerre a történetre hivatkozik egy sokkal későbbi, 1745-ös „tanulmány” is, az emberi öngyulladásról, de itt már az 1717-es Lumen novum Phosphoris accensum című könyvből idéznek, ráadásul a történet is módosult: a bor mellé már brandy-t is ivott az úriember, és neve sem ismert az áldozatnak. Az első történet tehát nagyvalószínűséggel egy mese, amit azért találtak ki, hogy az emberek mértékletesebben fogyasszák az alkoholt. Tulajdonképpen az emberi öngyulladás valószínűleg ki is kopott volna a néphitből, ha Charles Dickens 1852-ben, Puszta ház (Bleak House) című regényében nem így öli meg az egyik gonosztevőt, aki szintén sokat ivott, és halálát a regény egyik szereplője is látja. Innentől kezdve pedig nem volt megállás; a kor írói között elterjedt volt a spontán öngyulladás ábrázolása regényeikben.

A  KÉPEK CSAK A SPONTÁN EMBERI ÖNGYULLADÁSHOZ CSATLAKOZNAK!

Kapcsolódó témák:

  • Nincsenek.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.