Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Avalon

2013.05.02

 

avaloncastle2.jpgA somerseti alföld sík vidéke és a glastonburyi sziklacsúcs ormán magasodó romos templomtorony fölött repülő pilótának Anglia egyik legtitokzatosabb pontja tárul a szeme elé. Glastonburyt ugyanis, az ország egyik legkorábbi keresztény települését, legendák és mítoszok sokasága övezi. Ez az apró, nyüzsgő vidéki város rengeteg látogatót vonz a világ minden tájáról. A romantikus hajlamúakat Arthur király legendája csábítja, a zarándokokat az ősi keresztény örökség, a misztikumok iránt vonzódók a Szent Grált keresik, az asztrológusokat pedig annak a zodiákusnak a híre csalogatja ide, amely a környező táj képéből egyesek szerint tisztán kirajzolódik…

Glastonbury mocsárral körülvett sziget volt, itt telepedtek le a korai keresztények. Hogy pontosan mikor, az ma még tisztázatlan. A legkorábbi adatok 705-ből származnak, amikor Ine király monostort alapított ezen a helyen, amely a 10. században bencés kolostor lett. A régészeti ásatások vesszőből és vályogból készült épületrészeket tártak fel, a későbbi századokból pedig takaros kőépítmények körvonalai maradtak ránk. Sajátos misztikus légkör uralja a legjobb állapotban fennmaradt, a 13-14. században emelt főapátsági templomot.

Egy korábbi templom hetyén áll a 12. századból származó ún. Hölgy-kápolna, amelyet az 1184-es tűzvész pusztított el. Ezt az "Öreg templom"-ot a hagyomány szerint a gazdag Arimateai József építtette, aki Jézus testét halotti lepelbe burkolta, és a sírba tette. A legendák úgy mesélik, hogy József a Wearyall-dombon szállt partra csónakjával, és botjára támaszkodva imádkozott. A bot gyökeret eresztett, és a híres glastonburyi Csipkebokor hajtott ki belőle, amely húsvétkor és karácsonykor a Szent János-templom előtt virágba borul…

 

Itt nyugszik-e Arthur király ?

 

Glastonbury tagadhatatlanul legnagyobb titka, vajon Arthur király testét itt, az apátság talapzatában helyezték-e örök nyugalomra. A szerzetesek úgy tartják, hogy az ő és felesége, Guinevere maradványait találták meg 1190-ben, ám erre semmi bizonyítékunk nincs. Sőt a legújabb kutatások szerint Dél-Walesben, Bridgend közelében temették el őket. Utolsó nagy ütközete után a haldokló királyt Camlannból (melynek helye ismeretlen) a titokzatos Avalon szigetére vitték. Arthur megparancsolta Sir Bedivere-nek, hogy hajítsa el rettenetes kardját, az Excaliburt. Abban a pillanatban, amikor a lovag egy tóba dobta a fegyvert, kinyúlt egy kéz a vízből, és megragadta azt. Hogy hol történt ez a furcsa eset ? A közfelfogás szerint egy azóta kiszáradt tónál Glastonbury közelében, a Pomparles Bridge-nél.

Egy walesi bárd elárulta az apátsági sír titkát II. Henriknek. A király értesítette erről a glastonburyi apátot, és az 1184-es tűzvészt követő újjáépítés során a szerzetesek kutatni kezdtek a sír után. Kb. 2 m mélyen egy kőtáblára bukkantak, amelyen ez a felirat állt: hic facet sepultus inclitus rex arturius in insula avalonia, azaz, "Itt, Avalon szigetén nyugszik a híres Arthur király." A kőtábla alatt 2,7 m-rel feküdt az üreges fatörzsből kivájt koporsó, benne egy 2,4 m magas férfi csontjai és sérült koponyája, valamint kisebb csontok és szőke hajfoszlányok, mely utóbbiakat Guinevere maradványainak tulajdonítottak.

A szerzetesek igencsak örülhettek, hiszen a felfedezés minden bizonnyal zarándokok tömegeit vonzza majd Glastonburybe, és segít feltölteni az apadó kincstárat. Mindamellett a sír egyértelműen összekapcsolni látszott Glastonburyt Avalon legendás szigetével, és az egyezés az apátság hagyományának elfogadott részévé vált.

A csontokat két urnába helyezték és az apátság altemplomába szállították; az urnákra Arthur és Guennuera képmását és címerét festették. 1278-ban, amikor javában zajlott a walesiek leigázása, I. Edward Arthur csontjait eltávolíttatta az urnából, és emlékeztetőül közszemlére tétette, a király halott, és soha nem tér vissza. Később a csontokat a főoltár előtti sírboltba helyezték, ott is maradt a szerzetesrend 1539-es feloszlatásáig.

Dr. Ralegh Radford brit régész 1962-ben megerősítette, hogy valóban feltártak egy sírt annak idején, de nem tudják bizonyítani, hogy kié volt. Az apátságnak abba a részébe, amit ma Arthur király sírjaként ismerünk, 1278-ban helyezték el a csontokat egy fekete márvány sírkő alá, közvetlenül a főoltár elé. A Hölgy-kápolna déli ajtajától 15 m-re található eredeti sírhely viszont jelöletlen…

 

A Tor legendája

 

Arthur király már korábban is járt Glastonburyben. A monda szerint Melwas, Somerset királya elrabolta Guinevere-t, és Glastonburyben tartotta fogva. Arthur a csapata élén a Tor nevet viselő sziklaerőd ellen indult abban a hiszemben, hogy feleségét ott őrzik, de az apát a harc megkezdése előtt kibékítette a szemben álló feleket.

Az 1960-as évek ásatásai során régi faépületek maradványait fedezték tel a 150 m magas Tor tetején. De hogy ez a király lakóhelye volt-e vagy szerzetesi település, nem sikerült eldönteni. Ám bárki élt is ott, kényelmesen élt, a leletek között található fémből készült tűzhely és az állati csontok, marháé, ürüé, sertésé egyaránt ezt igazolják. A cserépedények darabjai arra engednek következtetni, hogy az itt lakók mediterrán vidékek borait fogyasztották.

A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek.

 

A szerzetesek így akarták a kereszténység szolgálatába állítani a pogány Tort. A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom, Annwn bejárata, amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva szentelt vizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt, Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán.

 

A Kehely kútja

 

A Tor lábánál egy réges-régi kutat találunk, melynek halk csobogása a szívdobbanás hangjához hasonlítható. Mivel vizét a vas-oxid vörösre színezi, Véres kútnak is nevezik. Leginkább mégis a Kehely kútjaként emlegetik, annak a mondának az alapján, amely szerint itt rejtették el (ebbe dobták), a felbecsülhetetlen értékű Szent Grált.

 

Ebből a legendás kehelyből ivott Jézus Krisztus az Utolsó Vacsorán. A kelyhet állítólag Arimateai József hozta magával Angliába. A Grálnak természetfeletti erőt tulajdonítottak, a Kerekasztal lovagjai sokáig hiába keresték…

A Glastonbury körüli legendáknak halvány valóságalapjuk van, mégis olyan misztikus légkört varázsolnak a táj köré, amely minden más történelmi helytől megkülönbözteti. William of Malmesbury 12. századi történetíró így jellemzi a glastonburyi apátságot, "Még a legkisebb kövéből is valamiféle égi szentség sugárzik az egész vidékre..." A későbbi változások, a modern kori fejlődés ellenére Glastonbury - William szavaival - "őrzi az égi szentséget itt a földön"…

Forrás:http://www.erdekessegek.hu/index9_7.htm

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.