Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Horror

122527-horror.jpgA horror olyan irodalmi műfaj, amelynek középpontjában a félelem áll. Habár alapvetően irodalmi művekről van szó, megjelenhet más ágazatokban is, melyek közül a legtipikusabb a film.

A horror különálló műfaj, aminek semmi köze sincs a háborúk vagy természeti katasztrófák borzalmaihoz (lásd még: katasztrófafilm). Habár ezek önmagukban jelentenek szörnyűséges dolgokat, irodalmi értelemben nincs kapcsolatuk a horror műfajával és témáival.

A horror célja, az emberi félelemmel való játék, a félelemkeltés. Fontos tulajdonsága, hogy mint irodalmi műfaj, az olvasó önmaga is belemegy ebbe a játékba, miközben végig tudja, hogy félelme csupán a képzelet szülötte és így alaptalan. A horrornak nem célja semmilyen erkölcsi tanulság elérése, pusztán a borzongással keltett szórakoztatás. Ebből a szempontból a horror igen eltér a klasszikus irodalmi műfajoktól.

A horror viszonylag új keletű műfaj, ami először a 18. században kezdett megjelenni. Előfutára az angol gótikus regény, a német Schauer-roman és a francia roman noir volt. Habár bizonyos formában a tizennyolcadik század előtt is létezett már a horror műfaja, modern alakjában és témáival akkortájt jelent csak meg.

A modern horror alapvetően szakított a gótikus regényekkel. Ezekben a sötét oldalnak nem szerepel világos ellenpárja és a gonosz erőket nem ellensúlyozza egy hasonló hatalmú jó. A horror a visszavonhatatlansága és megmásíthatatlansága miatt lesz alapvető és elemi. A főhősöknek egyedül kell szembenézni a borzalmakkal és gyakran csak esélytelen áldozatok lesznek belőlük. A történet végét általában nem zárja megnyugtató lezárás, győzelem vagy happy end. Az olvasóban megmarad a történet által keltett feszültség. Mivel a történet szereplői sem igazi hősök, ezért bukásuk sem jár együtt tragédiáival vagy katarzissal, bár maga a téma lehet tragikus.

Két alapvető csoportra lehet felosztani a horror témájú műveket. Természetesen a határvonalak sokszor elmosódottak közöttük, hiszen az írók vegyesen alkalmazzák ezek elemeit.

A műfaj egyik része a pszichológiai vonatkozását ragadja meg. Ezekben a művekben hangsúlyosabb a történések lelki vonatkozása. Habár gyakran nem is történik látványos borzalom, a cselekmény, illetve az azok mögött megbúvó és felsejlő erők félelemmel töltik el az olvasót. Gyakran nem is lehet fényt deríteni arra, hogy mi a pontos kiváltó ok, és sokszor pont ez okozza a zavaró hatást. Ebbe a pszichikai kategóriába tartoznak például Howard Phillip Lovecraft vagy Edgar Allan Poe művei. A filmek között ezt gyakran nem is horrornak, hanem thrillernek hívják. Itt megemlíthető a Twin Peaks vagy az Örvény című filmsorozat. Ennek a stílusnak a régies neve "Rémtörténet".
A műfaj másik része a dolgok fizikai oldalával foglalkozik. Jellemző rájuk a vér, fájdalom és erőszak látványos bemutatása. A hangsúly ezek megjelenítésén van, a történet ezzel próbálja meg elérni zavaró hatását. Gyakran vonultat fel fantasztikus szörnyeket,zombikat, könyörtelen gyilkosokat. Ebbe a kategóriába tartozik Robert Bloch, Clive Barker, Peter Straub és Stephen King számos regénye, illetve a Silent Hill vagy a Holtak Hajnala című film.

 Kapcsolódó témák:

  • Nincsenek.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest III. Nagyszombat u. 3. 1036

(Uhrman Iván, 2018.05.18 08:29)

Ennek a fenti szövegnek szinte valamennyi állítása téves.
A horror nem műfaj, hanem esztétikai minőség (rút és tragikus kombinációja, mely így együtt valóban félelmet vált ki). Ebből következően megjelenhet nemcsak az irodalomban és a filmben, hanem képzőművészetben, zenében ugyanúgy megjelenhet és meg is jelenik. (Ld. pl.az Éj Királynőjének második áriája Mozart Varázsfuvolájában; Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen; Goya: Saturnus felfalja gyermekét; stb.)
Az sem igaz, hogy csak a 18. század óta létezik. Az Odysseia IX-XII. énekeinek számos jeleneténél (kyklóps, Skylla és Kharybdis vagy kivált a halottak országa) nem kell különb horror. Vagy Zrínyi Szigeti veszedelem c. eposzának XIV. éneénél, ahol Alderán megidézi a pokol démonait.
Ugyancsak nem igaz, hogy a "modern" horrorregényekben ne lehetnének asötét erőkkel szembeszálló, azokat akár le is győző pozitív hősök. Gondoljunk Van Helsing professzor alakjára Stoker Drakulájában, amely e későbbi keletű horrorirodalom egyik legnépszerűbb,leggyakrabban feldolgozott alapműve. A hősök koránt sem esélytelenek, igen gyakran akad legalább egy-két túlélő, aki ezt nem a puszta véletlennek, hanem kivételes morális és fizikaitartásának köszönheti. A valódi tragikus hősök, bukások sem ismeretlenek itt, gondoljunk Mary Shelley Doktor Frankensteinjére!
A pszichikai és a "fizikai" tényezők szétválasztásával kapcsolatban a szöveg maga is hangsúlyozza, hogy a "határvonalak gyakran elmosódnak közöttük". Ennek oka az, hogy eleve másodlagosak. Az igazán jó alkotó, ha a horror eszközéhez nyúl, mindig odafigyel mindkettőre. A "thriller" kifejezés a jelenkori, horrorisztikus beállítottságú művek közül nem azt jelzi, amelyben dominál a pszichikai tényező, hanem amelyben a horrorisztikus jelleg kiváltó oka eleve valamilyen pszichológiai probléma: a félelem (valódi) forrása itt valamilyen aberrált, pszichopata személyiség, noha gyakran álcázza magát emberfelettinek. A thriller ellentlte így nem az olyan horror, amely egyszerűen abban méri hatásosságát, hogy hány liter vér csordul a könyv lapjai közü vagy a filmvászonról (azt egyszerűen rossz horrorműnek nevezhetjük). A thriller tematikai ellentéte a földöntúli rémeket (vámpír, vérfarkas, sárkány, stb.) vagy vérengző, veszélyes állatokat (cápa, grizzlymedve, anakonda, krokodil, oroszlán, de akár elvadult kutya-, sőt, házimacska-falka!) felvonultató mű. (ld. pl. Stephen King Cujo c. regénye a veszett bernáthegyivel; de akár hivatkozhatunk a farkaskalandra Jókai A kőszívű ember fiai c. regényében.)
Fentebbiek nyomán a felsorolt szerzők csoportosítása sem igazságos. Bár Lovecraft valóban igen nagy hangsúlyt fektet a rémület pszichikai bemutatására, ám legalább annyira dúskál rémítő, bizarr szörnyekben, akik ezt kiváltják. És az sem igaz, hogy Clive Barker vagy akár Stephen King ne fordítanának kellő figyelmet a pszichikai szempontokra.