Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előérzetek

1334815108_titanic.jpgNémely embernek villanásszerű látomásai vagy hosszas álmai hátborzongató pontossággal idézik föl a jövőt és nemegyszer megváltoztathatják a sors alakulását.

Egy walesi szénbánya hatalmas meddőhányója 1966 októberében váratlanul összeroskadt, és a lezúduló fekete lavina maga alá temette Aberfan falu általános iskoláját.Összesen 116 diák és 28 felnőtt lelte halálát a földcsuszamlásban.Egy héttel a tragikus események után a London Evening Standard felhívást tett közzé,hogy aki bármiféle előjelet észlelt a katasztrófával kapcsolatban, lépjen érintkezésbe dr. J.C.Barkerrel,a parapszichológiai jelenségek kutatójával.Körülbelül 200 olyan ember jelentkezett,aimage_update_c0b8ea8a3e5c6d8e_1335521544_9j-4aaqsk.jpegki álmot látott vagy úgy érezte, szerencsétlenség fog történni.Nagy-Britanniá-szerte sokan állították azt is,hogy álomképeikben vagy ébrenléti látomásaikban sikoltozó gyerekekkel rohanó anyák,leomló hegyoldalak és mindent elnyelő fekete sártömegek jelentek meg előttük.Néhányan elmondták,hogy a rémületes víziók bizonyos részleteire ráismertek a katasztrófát követő televíziós adásokban.

Hasonló megérzésekről az írott történelem kezdeteitől fogva tudunk,de a XIX.századig szellemek,angyalok vagy más esetleg rosszindulatú lények sugallatának vélték őket.Ezekre máig nem találtunk rá elfogadtható magyarázatot.

titanic5.jpgA legbővebben dokumentált esetek közé tartozik a Titanic óceánjáró is,aminek katasztrófája 1912.április 14-én történt.J. C. Middleton március 23-án foglaltatott magának helyet a New Yorkba tartó gőzösre.Egy héttel később azt álmodta,hogy a hajó gerincével felfelé a tengeren hánykolódik, a személyzet és az utasok körülötte úsznak. Ez annyira felzaklatta,hogy megkönnyebbült,amikor New Yorkból sürgönyöztek,halassza későbbre az utazását. Joan Grant a Távoli emlék című önéletrajzában leírja,hogy szüleivel a rakpartról figyelte,ahogy az első útjára induló Titanic kifutott a Solent folyó torkolatából.Édesanyja egyszer csak felkiáltott: Ez a hajó elsüllyed, mielőtt Amerikába érne....Mit bámultok? Csináljatok már valamit,ti bolondok!Fuldoklókat látok,százával kapálóznak a jeges vízben! rms_titanic_3.jpgWilliamThomas Stead újságíró többször is írt arról,hogy a nagy óceánjárók könnyen elsüllyedhetnek, és sokaknak elmesélte azt a döbbenetes élességű látomását, miszerint ő maga is hajószerencsétlenségben leli halálát.1911. június 21-én egy híres tenyérjós,Cheiro a következőket írta neki:Önt bármiféle erőszakos halál csakis a víz által fenyegeti...Kiváltképp kritikus és veszélyes Önre nézve 1912 áprilisa,főként a hónap közepe.Ha csak teheti, ne utazzék tehát vízen! Röviddel ezután a parapszichológiai képességeiről ismert W. de Kerlor közölte Steaddel,hogy hamarosan Amerikába utazik,s bár az újságírónak ez akkor még nem állt szándékában,végül tényleg hajóra kellett szállnia. W. de Kerlor figyelmeztette:Álmomban katasztrófába kerültem a vízen, emberek tömege(ezernél is több) viaskodik a hullámokkal...Ám Steadet hiába intette óva W. de Kerlor és két másik személy,elhajózott a Titanickal és a tengerbe veszett.

William G. Cox amerikai parapszichológus 1956-ban statisztikailag vizsgálta annak lehetőségét,hogy a korábbi élményekhez nem kapcsolható bajsejtelmek a tudat alatt befolyásolják-e az ember döntéseit.1950-1955 között 28 vasúti szerencsétlenség  dokumentumait vizsgálta.Összehasonlította a balesetek napjainak utasforgalmát az ugyanazon járatok egyébként szokásos utaslétszámával, és megfigyelte, hogy az  ilyen napokon a szokásosnál többen mondták le az utazást. A lemondás oka gyakran ismeretlen volt, s az elemzés után a kutató azt a következtetést vonta le, hogy a kedvezőtlen jövőbeli történések akkor is befolyásolják az emberek cselekedeteit,ha azok semmilyen módon nem tudatosulnak. A végzet  elkerüléséhez tehát nincs szükség valamiféle figyelmeztető látomásra -az embernél okosabb a tudatalattija.De azért ettől függetlenül nem biztos,hogy nem egy látomás miatt mondták le az utasok az útjukat.

peter_sweeney_dead_in_the_water.jpgA tudatosult előérzetek tragédiákat akadályozhatnak meg. Dr. Louisa Rhine parapszichológus  beszámolt egy édesanyáról,aki azt álmodta, hogy a rakparton kempingezik a barátaival.Ruhát akart mosni, ezért a kisfiával együtt lement a partra, azután észrevette,hogy nem hozott magával szappant, otthagyta hát a gyereket,aki éppen kavicsokat dobált a vízbe, és fölszaladt a mosószerért.Mire visszatért,a gyereket a mederben hasalva, vízbe fúlva találta meg.Azon a nyáron az asszony csakugyan  sátorozni indult gyermekével és barátaival. Levitte a csemetéjét a vízhez, és(mint az álmában) rájött,hogy nincs nála szappan.Visszafordult a sátorhoz,de ebben a pillanatban a fiúcska a köveket kezdett dobálni a vízbe.Az asszony agyában fölvillant az álomkép, fölkapta a gyereket és magával vitte.

sir.victor.goddard.-.airship.detail.2.jpgElőfordul,hogy valóság és a részleteiben  olykor kísértetiesen pontos előérzet végkifejlete nem egyezik meg . Sir  Victor Goddard légimarsall 1946-ban  egy sanghaji összejövetelen fél füllel meghallotta, amint valaki megjegyzi: már azt hitte, Goddard meghalt.Meglepve fordult hátra, és egy brit flottaparancsnokkal találta szemben magát,aki váltig szabadkozott a baklövésért, majd  elmondta baljós álmát: egy katonai szállítógép hóviharban leszállásra kényszerült és a parti sziklának ütközött. A gépen a brit Királyi Légierő tisztjein kívül civilek is ültek - egy nő és két férfi. Az álom szerint ők élték túl a szerencsétlenséget,de Goddard nem. A légimarsallnak éppen Tokióban kellett repülnie,nem aggódott,mert úgy tudta,hogy a polgári személyek nem tartanak velük.Később egy újságíró, a brit főkonzul, valamint a titkárnő is csatlakozott hozzájuk. Miután a gép felszállt, Goddard biztosra vette,hogy meg fog halni. A gép valóban tomboló hóviharba került, a pilóta kényszerleszállást hajtott végre egy japán sziklaszirten.Mindannyian életben maradtak.

Ajánlott szakirodalmak és médiaanyagok:

  • Jean Prieur:Sorsunk és az előérzet

Kapcsolódó témák:

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.