Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Babonák

babona.jpgA babona vagy hiedelem szűkebb értelemben olyan, a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, vagy erre épülő tevékenységet jelent, ami (tévesen) közvetlen (ok-okozati vagy jel-jelöleti) összefüggést tulajdonít ilyen viszonyban valójában nem álló dolgoknak, az események mozgatóiként sokszor természetfölötti erőket elképzelve ]. Tudományos vizsgálata többek között a néprajz és a szociálpszichológia feladata.
Pénzérmékkel telitűzdelt angliai „kívánságfa”
Triszkaidekafóbia miatt hiányzó 13-as ülésszámozás egy utasszállító repülőgépen

Tágabb (de a köznyelvben inkább csak az újkortól kezdve terjedő) értelemben a „babona” szó jelentése egyszerűen tévhit (ld. lentebb).

lohere.jpgA babona szűkebb fogalmához általában hozzátartozik, hogy 1). mind a természettudományos ismeretekkel, mind a rendszert alkotó vallások dogmáival szemben áll, ezek alapjaira helyezkedve cáfolható; 2). hogy egy adott kultúrán, népcsoporton belül elterjedt hiedelmek nem alkotnak összefüggő rendszert ] és nincs sem világkép-, sem társadalomszervező erejük (ellenkező esetben inkább mitológiáról beszélünk), noha lehetnek feledésbe merült vallási vagy mitológiai rendszerek maradványai. A hiedelmek rendszert nem alkotó összességét történetileg kialakult népcsoportok esetében gyakorta hiedelemvilágnak nevezzük. 3). a hiedelmek kollektív és általában anonim jellegűek, például a jól ismert alkimisták, tanai, általában az áltudományok, vagy betegek tévképzetei, bár sokszor babonákból táplálkoznak vagy azokhoz igen hasonlóak, csak nagyon tág értelemben nevezhetőek babonának; a babonás hiedelmek csoportra és nem egyénre jellemzőek, és inkább mémként terjednek, semmint kizárólag egy egyénhez lennének kapcsolhatóak. 4). Végül pedig, hogy tartósak, sok babona hosszú évszázadokon át is kimutatható, kultúrtörténeti korszakokon át él és hat.

A fogalom és szó története

evileye.jpgA babona szó megfelelője az európai civilizáción belül a Római Birodalom latin nyelvének superstitio szavára vezethető vissza, és valószínű, hogy eredetileg szinonim, illetve részfogalmi kapcsolatban állt a vallás fogalmával. A „babonás” ember bölcs ember volt, aki körültekintően mérlegeli a körülményeket (ide értve természetesen az istenek által küldött előjeleket is), és cselekedeteit a lehetséges következményekhez mérten szabja meg. Cicero már használta ettől kicsit különböző értelemben is (elválasztva a „vallásos” szó értelmétől), úgy értelmezve, mint a léleknek félelmetes természetfeletti erők okozta rettegését (Az istenek természetéről, II. 28. 72.). A görög nyelvben ennek megfelelő szó, a deisidaimonia (természetfölötti lényektől való félelem) volt. A görög kifejezéshez már kapcsolódott pejoratív értelem, mivel a keleti istenkultuszok barbárnak tekintett jelenségeire is alkalmazták . Publius Cornelius Tacitus római történetíró a kereszténységet nevezte ilyen értelemben „veszedelmes babonának”.

Aquinói Tamástól eredeztethetően ], a középkori hittudomány értelmezésében olyan hiedelmekre használták, amelyek ellentétesek voltak a kereszténységgel, hamis istenképen (bálvány) alapultak.

torott_tukor.jpgA tizenkilencedik században kialakult klasszikus néprajztudomány szerint a babona (ti. egy hiedelem babonának minősítettsége/minősíthetősége) nem kultúrafüggetlen, hanem csak az uralkodó (hivatalos) nézetek és a népi elképzelések szembeállításaként értelmezhető. Hiedelem, elítélő szóval babona tehát a hivatalos (állami, egyházi, tudományos) intézmények által képviselt eszméktől függetlenként létező, a népi tudatban gyökerező, és abban továbbélő eszme, elképzelés. Az ilyen eszmerendszer vagy hiedelemvilág legfőbb feladata az „intézményesült” eszmék által ki nem elégített társadalmi (vallásos, spirituális) igények kielégítése .

Ma főként olyanok hitekre alkalmazzák, amelyeknek nincs tudományos vagy logikus alapjuk. A népi hiedelemvilág visszaszorulásával, a természettudományos világkép elterjedésével összefüggésben modern szerzők sokszor, tágabb értelemben, egyszerűen a „tévhit” szó jelentésével egyezően használják (pl. „tudományos babona”, helytelenül értelmezett és elferdített tudományos tétel). A szót többnyire pejoratív értelemben használták és használják mások feltételezetten irracionális hiedelmeire, így rendkívül szubjektív. Leggyakrabban szerencsével, jóslással és spirituális lényekkel kapcsolatos hiedelmekre és gyakorlatokra utal.

Egy pár babona:

Ha a kenyeret aljával felfele teszik az asztalra, akkor a gazdasszonyt is hátára fekteti az ura.

Lánynak nem volt szabad fütyörésznie, mert attól megnő a csecse.

Aki az első márciusi hóban megfürdik, az szép lesz.

Fiúnak nem szabad lábasból enni, mert nem nő ki a bajusza.

Csupasz, terítetlen asztalon nem szabad enni, mert megkopaszodsz.

Naplemente után nem szabad szemetet kivinni, mert a leány nem megy férjhez.

Ha pók ereszkedik az emberre, akkor vendég jön. Ha fehér, akkor nő, ha fekete, akkor férfi.

Ha az utcán vasat találsz, akkor arra rá kell lépni, majd a hátad mögé vetni, és akkor szerencséd lesz!

A talált pénzt meg kell köpdösni, nehogy megint elvesszen.

Nem szabad tűzbe pisálni, mert attól kisebesedik a pisilőszerszám.

Nászéjszaka után egy vizes kötéllel meg kellett suhintani az asszonyt, hogy engedelmes legyen. Viszont ha az esketési szertartás után lány a fiú lábára lép, akkor ő lesz a hatalmasabb.

Ha kenyérsütéskor a kenyér felrepedt, akkor egyből tudták, hogy valamelyik lány felcsináltatta magát a faluban.

Ha valaki meg akarta tudni, hogy ki lesz a férje, csak ezt kellett tennie: kilenc nokedlit kell főzni, majd megteríteni, ahogy vendéget várni illik, aztán kilencszer PUCÉRON körülfutni a házat, és minden kör után benézni a házba. Ott fog ülni a férjnek való.

Kapcsolódó témák:

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.