Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


51-es körzet

area51googleearth.jpgAz 51-es körzet (angolul Area 51) egy amerikai katonai bázis beceneve, amely Nevadában található, az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén. A terület a Groom Lake nevű kiszáradt tóban terül el, melynek déli részén egy nagy területű titkos katonai repülőtér van. A katonai bázis elsődleges célja a kísérleti repülőgépek és fegyverek tesztelése és fejlesztése.

Többen állítják, hogy a területen földönkívüli kísérleteket végeztek, mások szerint kémrepülőgépeket teszteltek itt. Eddig egyik elméletet sem tudták igazolni.

A bázis az Amerikai Egyesült Államok Légierejének hatalmas Nevada-i Teszt és Gyakorló Terület körzetébe esik. Habár a létesítményt a 99. Air Base Wing irányítja a Nellis légitámaszpontról, úgy tűnik, hogy a Légierő Repülési Tesztközpontjának (Air Force Flight Test Center, AFFTC) egyik bővítménye, amely az Edwards légitámaszponton van a Mojave-sivatagban. A sivatag a Groom-tól körülbelül 300 km-re délre fekszik, így a bázist Air Force Flight Test Center néven is hívják (3-as különítmény).

Gyakran a Dreamland(Álomvilágnak,Álomföldnek), Paradise Ranch[5][6] Home Base, Watertown Strip és Groom Lake[7] neveket is használják a bázisra, ill. a legújabb kifejezés a Homey Airport.[8] A terület a Katonai Műveleti Terület része, és a körbehatárolt repülőteret is annak részeként azonosítják (R-4808N[9]), a katonai pilóták a tiltott terület feletti légteret pedig "The Box"-nak ("A Doboz") hívják.

Az körzetben maguk végzik a kísérleteket.

Földrajzi adatok

Az 51-es körzet egy nagyjából 155 km² alapterületű földterület, amely az Amerikai Egyesült Államok Nevada államának Lincoln megyéjében található. A körzet a 12 140 km² területű Nellis légibázishoz tartozik, nagy részén az Emigrant-völgyben terül el, amelyet a Groom és a Papoose hegyláncok vesznek körbe. A két hegylánc között fekszik a nagyjából 5 km átmérőjú Lake Groom, egy kiszáradt sóstó.

A tó délnyugati részén egy nagyméretű légibázis található. A tó kiszáradt medrét két több kilométeres kifutópálya szeli át.

Az 51-es körzet határos a nevadai atomkísérleti telep (Nevada Test Site, NTS) Yucca Flats területével, ahol az amerikai Energetikai Minisztérium számos atomkísérletet hajtott végre. A Yucca Mountain atomfegyverbunkere nagyjából 64 km-re délnyugatra található a Groom Lake-től.wfm_area_51_landsat_geocover_2000.jpg

Maga az 51-es körzet megnevezés megkérdőjelezhető, mivel csak az NTS régebbi térképein szerepel, ugyanakkor a nevadai atomkísérleti telep többi területét is hasonló módon számozták. A modern térképeken általában a „Nellis Air Force Bombing and Gunnery Range” kifejezés szerepel, ami a Nellis légibázis lőterét jelzi.

A terület kapcsolódik az NTS belső úthálózatához, és burkolt utak vezetnek északnyugat felé Mercury-ba illetve nyugatra, a Yucca Flats-re. A kiszáradt tómedertől északkeletre vezet a Groom Lake Road. Ez a széles, jó minőségű út a Jumbled Hills egyik hágóján halad át. A Groom Lake Road korábban a Groom-medencében található bányákhoz vezetett, de a bányák bezárása óta az utat tovább bővítették. A kígyózó út egy biztonsági ellenőrzőpont mellett is elhalad, bár a bázis körüli lezárt terület ennél messzebbre, keleten ér véget. Azokat a meggondolatlanokat, akik gyalog mennek nyugat felé a Groom Lake Roadon, először a hágót körülvevő hegyekről veszik észre az őrök, több kilométernyire az ellenőrzőponttól. A lezárt területet számtalan figyelmeztető tábla veszi körül: „Fényképezni tilos” illetve „Belépni életveszélyes”. A területet elhagyó Groom Lake Road kelet felé halad tovább, ahol eléri a Tikaboo-völgy alját. Több, távoli ranch-hez vezető földút csatlakozik a betonútba, mielőtt az Rachel kisvárosától délre eléri a 375-ös országutat. Ennek az útnak 1996. április 18-án Bob Miller nevadai kormányzó hivatalosan is az "Extraterrestrial Highway", azaz "földönkívüliek országútja" nevet adta [10], miután az ufórajongók évtizedeken át így hívták.

A Groom Lake operatív tevékenységei

A Groom Lake nem egy hagyományos légibázis, és általában nem elsővonalbeli egységeket helyeznek ide. Úgy tűnik, hogy a bázis főbb feladata az új repülőgépek kifejlesztése, berepülése, illetve ezek pilótáinak kiképzése. Amint ezeket a repülőgépeket az amerikai légierő haderőbe állítja, a gépeket hagyományos légibázisokról üzemeltetik. Beszámolók szerint a Groom Lake-i bázison kisszámú szovjet tervezésű repülőgép is helyet kapott, melyekhez különféle módon jutottak hozzá. Ezeket a gépeket állítólag elemzésekre és kiképzési feladatokra használják.

A bázison dolgozók nagy része, úgy tűnik, a Las Vegas-i McCarran nemzetközi repülőtérről ingázik néhány piros-fehér színű, de légitársaság megjelölése nélküli Boeing 737-es utasszállítón. A gépek akár napi ezer embert is tudnak Las Vegas és a bázis között szállítani, és általában a „Janet” hívónevet használják (például "Janet 6"). Állítólag egy kifehérített ablakú busz is szállít utasokat a Groom Lake Road mellett, melyen az a kisszámú alkalmazott utazik, akik az NTS határán túl élnek (bár az nem nyilvánvaló, hogy ezek az emberek a Groom Lake bázison dolgoznak-e vagy pedig az NTS más létesítményein.)

A hidegháború során szovjet műholdak fényképeket készítettek a Groom Lake-ről, de ezekből csak általános információk derülnek ki. A képeken semmi különleges nem látszik – légibázis, kifutópálya, hangárok stb. A képek alapján semmi nem támasztja alá a hatalmas, földalatti bunkerekről terjengő mendemondákat. A később készült polgári műholdas fényképeken annyi kivehető, hogy a bázis tovább terjeszkedett, de a felszínen semmi különleges nem látható.

Az amerikai kormány álláspontja

Az amerikai kormány hivatalosan nem ismeri el a Groom Lake bázis létezését, de nem is tagadja. A szomszédos Nellis lőtérrel ellentétben a területet körülvevő részre polgári repülőknek és a legtöbb katonai repülőnek is tilos a berepülés. A területet radarállomások és földbe rejtett mozgásérzékelők őrzik – a hívatlan vendégeket helikopterek és fegyveres őrök fogadják. Ha véletlenül a Groom Lake körüli tiltott légtérbe repülne, még a Nellis lőtéren gyakorlatozó katonai pilótákat is hosszas faggatásnak vetnék alá a katonai hírszerzés ügynökei.

Maga a bázis az amerikai kormány egyetlen térképen sem szerepel. Az amerikai földmérési hivatal, a USGS topográfiai térképein csak a rég elhagyatott Groom-bánya szerepel. A polgári repülés térképein a terület egy hatalmas tiltott zóna, melyet a Nellis lőtér részeként tüntetnek fel. Bár hivatalosan már feloldották a titkosítás alól a Corona kémműhold által készített fényképeket, az 1960-as években készült negatívokból a kérdéses területet kivágták. A USGS Terra nyilvános hozzáférésű műholdképeit 2004-ben eltávolíttatták a webszerverekről (mint például a Microsoft Terraserveréről – Terraserver kép). Nem amerikai forrásból származó képek azonban továbbra is cenzúrázatlan formában érhetők el – többek között ilyen a nagy felbontású orosz műholdak képe, illetve a kereskedelmi rendeltetésű IKONOS és Landsat műholdak képei is. Ezek a képek az interneten könnyen fellelhetők.

A bázis a közelmúltban több környezetvédelmi és munkaügyi per alperese is volt. A bázison dolgozók több pert is indítottak az ott található veszélyes hulladékokkal kapcsolatban, ám 2002-ben és 2003-ban is egy elnöki határozat mentette fel a légierő nevadai, Groom Lake közelében található helyszínét a környezetvédelmi bevallás alól. Csupán ez az egyetlen implicit kijelentés utal arra, hogy az amerikai kormány bármilyen más módon ismerné el a Groom Lake bázist, mint ha az csupán a Nellis lőtér egy másik létesítménye lenne.

Nevada állam kormányzata felismerte, hogy a bázist léte körül jelentős folklór alakult ki, ezért az amúgy elhagyatott terület turisztikai potenciálját kiaknázandó, a közeli Rachel kisváros mellett elhaladó 375-ös út egy részét „Extraterrestrial Highway”-nek, azaz "földönkívüliek országútjának" nevezte el, és gondosan illusztrált úttáblákat helyezett ki.

A területen (egyesek szerint a terület mellett) felfedezett „kirándulókat” általában fegyveres őrök - állítólag az EG&G hadiipari cég alkalmazottai - tartóztatják fel, majd átadják őket a Lincoln megyei sheriffnek. A tiltott területre való behatolást általában nagyjából 600 dolláros pénzbírsággal honorálják, bár egyes látogatókat és újságírókat állítólag az FBI ügynökei is felkerestek.

Bár a bázison található szövetségi létesítményekre nem vonatkoznak az állami és a helyi adók, ez alól a bázison működő magáncégek nem képeznek kivételt. Az amerikai hadsereg jelentős mértékben foglalkoztat magáncégeket egyes feladatok ellátására – például kutatás-fejlesztés, gyártási folyamatok, biztonságtechnika stb. Egy kutató szerint a bázis csupán 2 millió dollárnyi adóztatható bevételt vallott be a Lincoln megyei adóhatóságnak, ami ellenőrzés céljából képtelen volt a bázisra bejutni. A megye pár lakója szerint a bázis túl nagy terhet ró a megyére, nagyon kevés helyi lakost foglalkoztat (mivel az alkalmazottak nagy részét, úgy tűnik, chartergépekkel szállítják oda Las Vegasból), túlságosan sok földet sajátít ki és magasak a rendfentartással kapcsolatos költségek.

Senior Trend / U-2 program

A Groom Lake-et a második világháború alatt bombázási és tüzérségi lőtérnek használták, majd 1955-ig elhagyatott volt. Ekkor a Lockheed Skunk Works nevű kutatóintézete a hamarosan elkészülő U-2 kémrepülő kísérleti telepének választotta a helyszínt. A lapos tómeder ideális leszállópályának bizonyult a nehezen kezelhető gép számára, az Emigrant-völgy és az NTS közelsége pedig elrejtette a gépet a kíváncsi szemek elől.

Lockheed nekilátott egy ideiglenes bázis létesítésének. A tábor egy pár utánfutóból, műhelyből és szélvédte helyiségből állt. Az első U-2 1955 augusztusában szállt fel a Groom Lake medréből. 1956 közepétől a CIA irányítása alatt a gépek elkezdtek a Szovjetunió és más, hírszerzési szempontból fontos területek fölé repülni.

Mindeközben az NTS területén tovább folyt a légköri atomkísérletek sorozata. 1957-ben az U-2 bevetéseket többször megszakította az Operation Plumbbob névre keresztelt kísérletsorozat, amely során két tucatnyi atomtöltetet robbantottak fel. A Plumbbob-Hood robbanás során radioaktív csapadék hullott a Groom Lake területére, és a bázist átmenetileg ki kellett üríteni.

Az U-2 fő feladata a Szovjetunió fölé repülés volt, ezért nagyrészt a szovjet határ melletti légibázisokról működtették, például a törökországi Incirlikből és a pakisztáni Peshawarból.

A Blackbird program (OXCART / A-10 / A-11 / A-12 / SR-71)

Még az U-2 program befejezése előtt a Lockheed elkezdett a gép utódján dolgozni. A CIA megbízásából az „OXCART” program egy Mach 3-mal (a hangsebesség háromszorosával) repülő felderítőgép kifejlesztésével foglalkozott, amely később SR-71 Blackbird néven vált ismertté.

Az új gép repülési sajátosságai és karbantartási igényei jelentős infrastrukturális bővítéseket követeltek, így új épületeket húztak fel és a kifutópályát is kibővítették. Amikor 1962-ben felszállt az első A-12 Blackbird prototípus, a Groom Lake kifutópályája már 2600 méter hosszú volt és a bázison több mint ezer ember dolgozott. A bázison az üzemanyagtartályok és az irányítótorony mellett egy baseball-pálya is helyet kapott.

A bázis biztonságát is jelentősen növelték – a szomszédos Groom-medence kis bányáját bezárták, és a környező területeket katonai körzetté nyilvánították, ahol az arra tévedőket akár le is lőhették.

A Groom Lake bázisról szálltak fel a Blackbird változatai: az A-10, az A-11, az A-12, az RS-71 (amelyet a közhiedelemmel szemben Curtis LeMay tábornok, a légierő vezérkari főnöke nevezett át SR-71-re, és nem pedig egy elnöki tévedés eredménye volt), illetve a félbehagyott YF-12A vadászbombázó és a katasztrofális véget ért D-21 távirányítású repülőgép is.area-51-cover-up-plane-crash-wreckage_35808_600x450.jpg

A Have Blue / F-117 program

Az első lopakodó repülőgép prototípusa, az F-117-es kistestvére, a Have Blue 1977 végén szállt fel először a Groom Lake-ről. A szupertitkos prototípusok kipróbálását egészen 1981 közepéig folytatták, amikor is a kísérleti repülések helyet adtak az F-117A Nighthawk első szériájának. A berepülések mellett a Groom Lake bázison végezték el a lopakodó repülőgép radarprofiljának beállítását, a fegyverrendszer tesztelését és szintén itt történt az első operatív F-117-es egység pilótáinak kiképzése. Ezután a továbbra is nagyon titkos, de már aktív szolgáltatot ellátó F-117-esek a szomszédos Tonopah kísérleti lőterére települtek, majd onnan tovább a Holloman légibázisra.

Későbbi programok

Miután 1983-ban hadrendbe állították az F-117-esket, a Groom Lake programjai más irányban, de a korábbi intenzitással folytatódtak. A bázist és a száraz tómedren átvezető kifutópályát tovább bővítették, és a mai napig is repülővel szállítják oda Las Vegasból az ott dolgozókat. Az újabban készült műholdas fényképeket látva egyes elemzők úgy vélik, hogy a bázison nagyjából ezer ember él, és naponta körülbelül még ennyien járnak be Las Vegasból. 1995-ben a szövetségi kormány környező földterületeket sajátított ki, többek között azt a közeli hegységet is, ahol a Freedom Ridge névre hallgató pontról nyílt az egyetlen jól látható betekintés a bázisra.

A szóbeszéd szerint a Groom Lake bázison kísérleteztek a D-21 Tagboard távirányítású repülőgéppel, egy kisméretű, lopakodó VTOL csapatszállítóval, egy lopakodó robotrepülővel, illetve a bizonyítatlan létezésű Aurora hiperszonikus kémrepülővel.

Az amerikai légierő továbbra sem hajlandó megerősíteni vagy cáfolni a Groom Lake-et és az ottani eseményeket leíró találgatásokat.

Fontos és érdekes események a Groom Lake történetéből

* Kb. 1941 és 1945 között
o Két leszállópályát marnak a Groom Lake keleti részébe, egy nagyjából 1600 méter (5000 láb) és egy 2300 méter (7000 láb) hosszút. A kifutópályákat a közeli Nellis támaszponton állomásozó egységek landolási kiképzésére használják. A második világháború végétől a pályákat nem használják, állapotuk gyorsan leromlik.

* 1955.
o április: Kelly Johnson utasítására a Lockheed egyik berepülőpilótája, Tony LeVier egy eldugott, leszállópályának alkalmas helyszínt keres, ahol a U-2-vel kísérletezhetnek. LeVier megtalálja a Groom Lake-et, odaviszi Kelly Johnsont illetve a CIA egyik alkalmazottját. A Skunk Works irányítása alatt megkezdődik egy bázis felépítése.
o július: A "Ranch" munkálatai befejeződnek. A 800 000 dolláros költséggel épült bázison három hangár, egy irányítótorony, egy kantin, egy kifutópálya illetve számtalan lakóautó található. A Skunk Works burbanki létesítményéből az első U-2 július 24-én a indul el a bázisra, egy C-124-es szállítógép fedélzetén.
o augusztus: A Groom Lake bázisról felszáll az első U-2. Augusztus 19-én Eisenhower elnök aláírja a 10633-as számú elnöki rendeletet, amely első alkalommal korlátozza a Groom Lake feletti légteret. A négyszög alakú légtér az annak északnyugati sarkában található atomkísérleti telep (amelyet akkor a Las Vegas Project néven ismertek) légteréhez kapcsolódik és 9×16 km méretű.
o november: Egy C-54-es Burbankből a Groom Lake felé tartva a Mount Charlestonba csapódik. A fedélzetén utazó 9 civil és 5 katona közül senki nem éli túl.

* 1956.
o ősz: A SAC (Stragic Air Command, Stratégiai Légi Parancsnokság, a haderőnemektől független, az USA nukleáris csapásmérő erőit irányító parancsnokság) hat pilótája a Groom Lake bázison megkezdi kiképzését a U-2-vel.

* 1957.
o április 4.: Az első radarzavaróval felszerelt U-2 prototípus, a 341-es, berepülés közben Pioche közelében lezuhan, a pilóta életét veszti.

* 1958.
o június 20.: Roger Ernst belügyminiszter-helyettes aláírja az 1662-es számú közterületi utasítást, mely értelmében 15 540 hektár földerületre tiltja meg a belépést "… a nevadai kísérleti teleppel (NTS) kapcsolatban az Atomenergetikai Bizottság számára." Az észak-déli irányban 10 km, a kelet-nyugati irányban pedig 18 km hosszú négyszög az első olyan kisajátítás, mely a Groom Lake bázist veszi körbe. Ez egyébként szinte pontosan a már tiltott légtér alá esik. (Az USA Belügyminisztériuma nem az európai országokban megszokott feladatokat látja el, mivel a rendőrség, tűzoltóság, önkormányzati ügyek stb. az egyes államok hatáskörébe tartoznak. A szövetségi belügyminiszter a természeti kincsek, nemzeti parkok, indián rezervátumok stb. ügyeiért felel.)

* 1959.
o szeptember 21.: A USGS egy rutin térképészeti program részeként lefotózza a Groom Lake bázist. A 13-146 számú fényképet állítólag a mai napig meg lehet szerezni.
o november: Radarvisszaverődési kísérletekhez egy teljes méretű A-12 makettet szállítanak teherautóval a Groom Lake bázisra.

* 1960.
o szeptember: Nagy méretű földmunkák kezdődnek, hogy a Groom Lake bázis felkészülhessen a CIA A-12 OXCART programjára. Az építkezést csak 1964 közepére fejezik be, a már létező 1600 méter (5000 láb) hosszú kifutópályát november 15-ére 2800 méteresre (8500 láb) hosszabbítják meg.

* 1961.
o augusztus 11.: Hatályba lép az NTS és a Groom Lake feletti, R-4808-as légtérkorlátozás, a földfelszín és 20 000 méter (60 000 láb, FL600) között tilos a berepülés (akkoriban csak az U-2 tudott olyan magasra repülni – a ford.) A Groom Lake feletti tiltott légtér mérete nem változik.
o év vége felé: Robert J. Holburyt, a légierő ezredesét nevezik ki a Groom Lake bázis parancsnokává.

* 1962.
o év eleje: elkészül az ötmillió liter kapacitású üzemanyagtartály-rendszer
o január 15.: Az R-4808-as tiltott légtér méretét 40 x 36 km-re növelik. A bővítést azzal indokolják, hogy a légierőnek egy titkos program miatt azonnali sürgős szüksége van a légtérvédelemre. Ekkor jön létre a mai napig is fennálló tiltott légtérzóna.
o február 26.: A 121-es számú, első A-12 Blackbird megérkezik teherautón a Groom Lake bázisra.
o április 26.: A 121-es számú, első A-12 Blackbird felszáll a Groom Lake bázisról.

* 1963.
o február: A bázisra érkezik az első öt CIA-s A-12 pilóta: Collins, Ray, Skliar, Sullivan és Walter.
o május 24.: A 123-as számú A-12 egy Pitot-cső eljegesedése miatt a utahi Wendovertől 25 km-re délre lezuhan. Collins, a pilóta sikeresen katapultál.
o július 20.: Egy berepülés során az A-12 végre túllépi a 3 Mach-os sebességet.
o augusztus 7.: Az első YF-12A sikeresen felszáll a Groom Lake bázisról. Az YF-12A az A-12 alapján kifejlesztett Mach 3-as elfogóvadász volt.

* 1964.
o július 9.: A 133-as számú A-12 leszállás közben lezuhan. A pilóta, Park, 160 méter magasból katapultál.

* 1965.
o év eleje: Az OXCART programot befejezik. A bázis létszáma eléri az 1835 főt
o december 28.: A 126-os számú A-12 a felszállás után azonnal lezuhan. Vojvodich, a pilóta, katapultál.

* 1966.
o március 5.: A D-21 távirányítású repülő első szabad repülése. A gépet Point Mugu közelében indítják egy Groom Lake-ről felszálló Blackbirdről.
o július 30.: Egy D-21-est indítanak Point Mugu felett, de az nekicsapódik az indító, 135-ös számú A-12-nek és megsemmisíti. A legénység két tagja katapultál, de az egyikük megfullad, mielőtt kimenthetnék a tengerből. Innentől kezdve az összes tovább D-21-est B-52-es bombázókról indítják.

* 1967.
o évközben: A katonai hírszerzés, a Defense Intelligence Agency szerez egy MiG–21-est és kísérletezésre a Groom Lake bázisra szállítja. A program a Have Doughnut kódnevet kapja, és ezzel kezdetét veszi a MiG-gépekkel való kísérletezés, ami valószínűleg napjainkig is tart.
o január 5.: A 125-ös számú A-12 a Groom Lake bázistól 125 km-re keletre lezuhan, mert elfogyott az üzemanyaga. Ray, a pilóta, katapultál, de nem tud kiszabadulni katapultülésből és életét veszti.
o január 10.: Az SR-71 program érdekében leállítják az A-12 programot. A programváltás 1968 januárjára befejeződik.
o május 22.: Az első A-12-esek felszállnak a Groom Lake bázisról és a japán Okinawán található Kadena légibázisra indulnak. Ezzel kezdetét veszi a Black Shield, a gépek első operatív bevetése. A Black Shield keretében a gépek Észak-Vietnam felett végeztek felderítő repüléseket.

* 1968.
o június 21.: A Groom Lake bázisról felszáll a 131-es számú A-12, az utolsó ilyen típusú gép. Az egész A-21-es flottát ezután kivonják a forgalomból és titkos raktárakba szállítják.
o augusztus 28.: A USGS egy rutin térképészeti felméréssorozat részekén lefényképezi a Groom Lake komplexumot. Az azóta több helyen is publikált fényképet 1994-ben az amerikai kormány betiltotta.

* 1977.
o november 16.: Az 1001-es számú Have Blue, az F-117A lopakodó repülőgép prototípusa megérkezik a Groom Lake bázisra.
o december 1.: Felszáll az első Have Blue.

* 1978.
o május 4.: Az első Have Blue lezuhan, miután a futómű sérülése miatt nem tud leszállni.
o július 20.: Felszáll az 1002-es számú, második Have Blue prototípus.

* 1979.
o július 11.: A Groom Lake-től 60 km-re északnyugatra, hajtóműtűz miatt a második Have Blue prototípus is lezuhan.

* 1981.
o május: Az első szériagyártású F-117A tesztelés céljából szállítógépen érkezik a Groom Lake bázisra.
o június 18.: A 780-as számú első F-117A felszáll a Groom Lake-ről.

* 1982.
o február: Felszáll a Tacit Blue, az új generációs lopakodó technológiákat bemutató kísérleti gép.
o április: Az A-12 létezését végre feloldják a titkosítás alól.
o április 20.: A légierő hadrendbeállítási berepülései alatt lezuhan az F-117A-sorozat első szériagyártású gépe.
o október 15.: Az F-117A második szériagyártású gépével tovább folytatódik a légierő hadrendbeállítási tesztsorozata.
o év vége: Az első operatív lopakodó vadászgépraj a Groom Lake bázisról átköltözik a szomszédos Tonopah lőtérre.

* 1983.
o április 18.: Négy Greenpeace aktivista az 51-es körzettől nem messze délre halad el, miközben megpróbálnak belopakodni a nevadai atomkísérleti telepre.
o június: Felszáll az első HALSOL, egy nagy magasságban repülő, napelemes, távirányítású gép. A HALSOL program két hónapig tartott.

* 1984.
o március: A légierő fegyveres őröket helyez a Groom Lake-től északra és keletre elterülő, 36 000 hektáros nyilvános földterület minden bejáratához, így gyakorlatilag kiterjeszti a tiltott zóna határát. Az őrök az arra járókat arra kérik, hogy ne lépjenek be a területre, így hatásosan (bár valószínűleg törvénybe ütköző módon) megakadályozzák a bejutást az amúgy nyilvános területre.
o április 26.: Robert Bond tábornok életét veszíti, amikor a Groom Lake bázisról felszálló MiG–23-asa az NTS területén található Little Skill Mountain oldalába csapódik.
o augusztus: A márciusi területnöveléssel kapcsolatos kongresszusi meghallgatások során John Rittenhouse, a légierő képviselője azt állítja: bár a légierőnek nem volt felhatalmazása a földfoglalásra, a döntést nála sokkal magasabb szinten hozták. Részleteket csupán a nyilvánosság kizárásával tartott, zárt meghallgatáson mondana.

* 1985.
o évközben: A TACIT BLUE program véget ér.

* 1987.
o december: A Kongresszus végül is jóváhagyja és legitimizálja a légierő korábbi önkényes területnövelését.

* 1988.
o július 17.: A Groom Lake bázisról egy szovjet kémműhold által készített fénykép kerül nyilvánosságra. A képet a Popular Science tudományos havilap és az ufókutatással foglalkozó The Lazar Poster is leközli.

* 1993.
o október 18.: A légierő arról értesíti a szövetségi földhivatalt, hogy további 1600 hektár földterületet szeretne elfoglalni anak érdekében, hogy a nagyközönség a Freedom Ridge és Whitesides Peak néven ismert helyekről ne láthasson be a Groom Lake bázisra.

* 1995.
o április 10.: A Freedom Ridge és a Whitesides Peak többé nem látogatható, a tiltott zónába kerül, így a nagyközönség még távolról sem tekinthet be a Groom Lake bázisra.

* 1996.
o január: A Bechtel Corporation hadiipari cég állítólag elkezdte további 1600 méterrel (5000 lábbal) meghosszabbítani a második kifutópályát (14L – 32R).

Kapcsolódó témák:

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hahandxnfdjhjfjhfc

(nfcjnsskjbhedf, 2014.04.09 09:36)

ez tetszik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D